„Nem az egészségeseknek kell orvos, hanem a betegeknek; nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek” (Lk 5,31-32). Lévi meghívása és az azt követő ebéd lesz az oka annak a vitának, amelyet az írástudók és a farizeusok Jézussal folytatnak. Nem fogadják el, hogy Jézus a bűnösökkel közösséget vállal. Nem értik, hogyan ülhet le egy asztalhoz azokkal, akiket tisztátalannak, kompromittáltnak, erkölcsileg elfogadhatatlannak tartanak.
Pedig Jézusnak az orvosról és a betegekről szóló kijelentése nagyon világosan megmutatja, mi a logikája Isten üdvözítő munkájának az életünkben. Jézus nem azért jött, hogy igazolja tökéletességünket, sem azért, hogy jutalmazza feltételezett igazságosságunkat. Azért jött, hogy magára vállalja betegségünket. Nem botránkozik meg sebeinktől, hanem magára veszi őket. A bűnösök mellett való jelenléte nem a bűn igazolása, hanem a feltétele annak, hogy a bűnös megváltozhasson. Az orvos nem kerüli a beteget a fertőzés félelmében: éppen azért közelít hozzá, mert van egy seb, amit meg kell gyógyítani. Így cselekszik Isten is velünk. Nem várja meg, hogy jobbak legyünk, hogy szeressen minket; azért szeret minket, hogy jobbak lehessünk. Csak akkor értjük meg ennek az új logikának az értelmét, ha elfogadjuk, különösen azokban a pillanatokban, amikor leginkább méltatlannak érezzük magunkat és a legnehezebb. Pontosan akkor közelít hozzánk.Az irgalom nem jutalom azoknak, akik sikerrel járnak, hanem lehetőség azoknak, akik nem járnak sikerrel. Az írástudók és a farizeusok nem tudnak belátni ebbe a perspektívába, mert érdem kategóriában gondolkodnak, nem pedig irgalom kategóriában. Mindent a teljesítmény és a tiszta és tisztátalanok közötti különbségtétel kritériumával mérnek. De az evangélium felforgatja ezt a logikát: Isten előtt senki sem dicsekedhet érdemeivel, mindannyian csak kegyelmet fogadhatunk el. Az igazi megtérés tehát akkor kezdődik, amikor abbahagyjuk „egészséges” imázsunk védelmét, és elismerjük, hogy orvosra van szükségünk. Ekkor válik a megváltás elvont fogalomból konkrét gyógyulási élménnyé.
Don Luigi Maria Epicoco
” Különben, testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében! Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene. 2Kor 13,11
A Kezdetek Legendájában ezt olvassuk a Hét Szent Atyáról: ” Szeretet kötődésük Istenhez annyira erős volt, hogy nemcsak a legnagyobb fájdalom volt számukra, ha akár egy pillanatra is elszakadtak Istentől, hanem a földi életet is tehernek érezték, és örömmel várták a halált, hogy végre az Úrral lehessenek. Erre az örök közösségre vágyakozva ismételték az apostollal: ” Szeretnénk elköltözni, hogy Krisztussal lehessünk” (Fil 1,23). (LO III/20.) Ebből az idézetből kiderül, mi volt az Atyák, és mi a Rend célja: Istennel feloldhatatlan közösséget alkotni. Ehhez pedig úgy tűnik Pál apostolt választják példaképüknek, idézve a Filippieknek szóló levelet. Hogy jobban megértsük Pált, és nyomában az Atyákat, gondoljuk végig, hogy Pál milyen körülmények közül ír. Először is fogságban, bilincsekben van. Ez biztos. Hogy hol, az már bizonytalan. Talán Rómában, talán Cezáreában, talán Efezusban. Másodszor, a várakozás feszültségében él. Kifejezetten számol azzal, hogy a fogságból nincs menekvés és számára olyan kedvezőtlen ítélet születik, amely az életébe kerül. Nem egyszerűen a büntetését tölti, amely majd véget ér, hanem az ítéletet várja. Harmadszor pedig, nemcsak az ő, hanem az általa alapított közösség életét (vö.: ApCsel 16,11-40) is veszély fenyegeti. Ez a veszély nem börtön, vagy halál, hanem a képmutatás, az álnokság, a széthúzás, a rosszindulat botránya: „Némelyek ugyan irigységből és versengésből, mások azonban jóakaratból hirdetik Krisztust. 16 Ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelméért vagyok itt; 17 azok meg versengésből, nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, s azt hiszik, hogy lelki kínt okoznak bilincseimben.” (Fil 1,15) Korlátozottság, bizonytalanság, kudarc. Egyenként is bőven elegendő nehézség és fájdalom. Olyan pozíciói ezek az embernek, ahonnan sem önmaga, sem a már elért eredményei, sem a tervei számára nem remélhet jót. Pál azonban meglehetősen nagyvonalúan, -mondhatni félvállról- kezeli ezt a semmi jót nem ígérő helyzetet: De mit számít ez? (Fil 1,18) -írja. Ő és az Atyák, éreznek, megtapasztalnak, tudnak valamit, ami képes átvezetni egy lelket, egy közösséget, olyan helyzeteken és eseményeken, amelyek nemcsak az emberi erőt, de az Istennel való közösséget is próbára tehetik. Talán mindannyian éreztük már, a minket korlátozni, vagy sarokba szorítani akaró helyzetek vagy emberek fojtogatását, az életünk, sorsunk, vagy hivatásunk bizonytalanságát, vagy a már késznek gondolt munkáink, terveink kudarcát. Hogyan lehet az mondani, erre, hogy nem számít, hiszen minden, ami fáj, sebez, az igenis számít, hiszen érzem, hiszen az utamban áll, vagy hátráltat. Az apostol így ír erről: Én örülök neki. Sőt, ezután is örülni fogok, 19 mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik, imádságotok és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. (Fil 1,18) Úgy tűnik, hogy nem számol sem a saját terveivel, sem a saját erejével. Nem gyötri magát a filippi közösség sorsán, mert tudja, ez az ügy nagyobb nála. Arra a tervre koncentrál, amelyet így hív: üdvösség, és arra a helyre, amelyet neki ebben a tervben be lehet, vagy be kell tölteni:”mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik”.
Ugyanakkor az is világossá lesz előtte, hogy ez milyen módon és milyen erőből valósulhat meg. És ezzel érkezünk meg a mai ünnepünk és a mi közösségünk szívéhez: imádságotok és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Pál és az Atyák egyaránt, számítanak a másikra, a testvérre, arra, aki imádkozni képes, és imádkozni akar. Elfogadják azt a valóságot, hogy erejük nem csak önmagukban, vagy egyáltalán nem önmagukban, hanem a másikban, a testvérben rejlik. Enélkül az alázat nélkül nincs közösség sem Filippiben, sem a Senarión. Enélkül nincsen a Hét. A Hét nélkül pedig nincsen a Rend. „Imádságotok által.” Ez a kijelentés egyszerre tanít arra az alázatra, hogy szükségem van a testvérre, és egyszerre magasztal fel engem is, mert a másik is az én imádságom által nyer kegyelmet. Kimondani is félelmetes. Az én szavaimra, az én imádságom által Isten kegyelmet ajándékoz másnak! És itt, a kegyelmet említve, meg is kell állnunk a mi Rendünk kiváltságánál. Annál a kiváltságnál, hogy a mi Alapítónk, az Első Testvér a Rendben, valójában Úrnőnk, -a Minden Kegyelem Közvetítője -aki legtisztább és legszentebb könyörgése által segít megtalálni helyünket, az üdvösség nagy tervében, mégpedig Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Mária, a Lélektől megárnyékozott Szűz, a Lelket az apostolokkal az Egyházba hívó és váró Menyasszony tanít meg bennünket arra, hogy hivatásunk csak a Lélekben működik, minden csak Jézus Krisztus Lelkének segítsége által valósul meg. Az ő imádsága, az ő közbenjárása is. „Az Isten Lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk (Jn 4,24)” Így lesz Pál fogsága is, a Senario hegye is, és a mi hivatásunk is, minden korlátozottság, bizonytalanság és kudarc ellenére, az üdvösség titokzatos, Isten Lelkében elrejtett tervévé. Ámen
Különleges zarándoklatot tartottak május elején a szerviták a jubileum évében Máriaremete és Makkosmária között.
Kérdezhető: A szervita család – 06 30 400 8683
– Milyen alkalomból és indíttatásból szervezték meg a zarándoklatot? – Milyen egy szervita szellemiségű zarándoklat? Hogy kapcsolódhattak a lelkiséghez a résztvevők? – Milyen tapasztalatokat és lelki élményeket szereztek a zarándoklat során?
Az emberi lét legfőbb értéke: Isten jelenléte lelkünk mélyén – ami a teremtett ember végtelenre táguló, személyes és halhatatlan kapcsolódása a természetfeletti világgal. A lelkiéletét egy hívő keresztény a legmélyebb intimitásában éli meg: szíve mélyén. Ám Jézus megtanított Isten országának két vetületére összpontosítani: arra, ami „bennünk van” és ami „közöttünk van”. Ki kell, hogy fejeződjön egyéni lelki átélésünk, és össze kell fonódnia másokéval, hogy abból kivirágozzék a külvilágban is a Szentlélek közösségi jelenléte. – Ez a zarándoklat lényege is. A miénknek két sajátossága volt: a jubileumi szentév szellemének szenteltük, és a szervita lelkiség hívását követtük. Utóbbinak ismertetőjegye: hogy a Krisztus-hordozó, Krisztusba öltözött és Krisztus-mutató Úrnőnkön: Márián keresztül érzékeljük hitünk középpontját – Jézust. Még fájdalmai során is az Örömhír teljességébe merülő Szűzanya lelkületével és szolgálata által. E zarándoklatunk tehát szó-szerint megfelelt Makrickas bíboros hívásának – amikor újévkor megnyitva a Santa Maria Maggiore szent kapuját – azt kérte: „Mária anyai vezetése alatt járjuk be a hit útját!” Utunkon „Mária szolgálata” az volt: hogy az Ő Isten-hitével, a testvériség szeretet- közösségében egymásnak örömöt szerezve, segítve-támogatva kellett Istennek kedves erőfeszítéseket tennünk. Mégpedig a csodás természet ölén, kiváló időjárás mellett és a szent hegyre való feljutás által élhettük meg most egész életünk zarándoklatát az isteni Csúcs, az örök Cél felé… A közös énekek, imádságok e csodás budai hegyvidék úttalan-útjain stációnként feljebb és feljebb vezettek térben is, lélekben is – a teremtett világ, a történelem és a Lélek dimenzióiban. A fárasztó 11 km-nyi úttal és 40 méternyi szintkülönbséggel hátunk mögött egyre sejthetőbbé vált lelkünk mélyén: a szeretet vonzásának engedő teljes önátadás – Márián keresztül a személyes Krisztusnak… A magyar „Mária-út” e szakasza (Remete – Nagy rét – Hárs hegy – Budakeszi – Virág- völgy) a tiszta lélegzet-vétel, a fény és árnyak játéka, a fizikai próbatétel, és a közös öröm ajándékával tett bennünket ismét egy-egy fokkal emberibb emberré: kereszténnyé. A szerviták jelképes, hetes száma szerint a kezdő- és végponttal együtt hét állomáson meg- megpihenve: elődeink hitének kőbevésett nyomainál. Mária-remete illetve Makkos-Mária – magyar szervita rendünk fénykorának két neves kegyhelye volt. Ma ugyan szervita atyák hazánkban nem működnek, de emlékezetük és alkotásaik feledhetetlen alapot jelentenek a ma is működő, női és világi rendiek számára. A zarándoklat 9 órakor kezdődött szentmisével Mária-remetei templomban, amit Hajlák Attila atya celebrált szervitáink és a zarándoklatra hozzánk társult Domonkos- nővérek számára. Említettük: Makkos-Máriáig – a természetes és épített környezet archaikus harmóniáját árasztó – öt emlékhelyet érintettünk. Minden állomáson szervita legendáriumból kilépő szentek-boldogok emlékezete és életművük üzenete mélyítette el és emelte fel lelkünket rendi elődeink vonz-körébe. Sőt utat mutatva a jelenünknek is – e ragyogó napsütötte időben a mi Égi Napunk felé… – Így, már a „Bazilika minor” kertjében
álló szoborcsoport volt első állomásunk, mely Szent Istvánunk mellett rendünk nagy szentjét is bemutatja: Benizi Szent Fülöpöt – itt róla elmélkedtünk. További stációink: a Nagy rét, a Tótasszony sírja, a Pálos romok, a Magyar Himnusz szobor és a Kálvária-kápolna voltak. Ezeken a helyeken lépett elő emlékezetéből egy-egy „boldogunk” – pesti és vidéki világi rendi csoportjaink előadásában: Boldog Bonaventura, Joakim, Sienai Ferenc, Orvietoi Tamás és Ubald is… Imával, nép-és ifjúsági énekekkel kísértük őket is… – Makkos-Máriára –
kissé megfáradva, de töretlen lelkesedéssel – 4 óra körül érkeztünk. Harkai Gábor budakeszi plébános atya köszöntő szavakkal fogadott és áldást adott ránk. Majd Holy Eszter nővér mély gondolatok sorával elmélkedett a lélek fogságáról és az „igazi foglyok kiváltásról”. Nagyjából jó félszáz zarándokunk igazi örömmel térhetett haza – elismeréssel szólva az igen kellemes és tartalmas „lel-ki-rándulásról”, és hálával a nővérek precíz és lelkesítő szervezése iránt. Méltán „jubileumi zarándoklat” volt ez: a Mária-remetei bazilika minor révén alkalmas a teljes búcsú elnyerésére is.
10.30 Indulás Máriaremete kegytemplomtól
11.00 Második állomás Nagy-rét: (Kövesd: Bonaventura)
11.45 Harmadik állomás Tótasszony sírja (Fehérvár: Joakim)
12.35-13.20 Negyedik állomás Pálos romok (Győr: Sienai Ferenc)
Rövid pihenő, gyors ebéd a hátizsákból
13.45 Ötödik állomás Himnusz szobor (Eger: Orvietói Tamás)
15.00 Hatodik állomás Kálvária kápolna (Bp: Ubald)
16.00 Hetedik állomás Makkosmária (Fogolykiváltó Boldogasszony)
10.30 Második állomás, Via Matris
11.30 Harmadik állomás
12.00 Utazás a Pálos romokhoz
12.30 Negyedik állomás Pálos romok, ebéd a hátizsákból
13.30 Ötödik állomás Himnusz szobor
14.00 Hatodik állomás Budakeszi templom: Szerviták és a
Máriaremete és Makkosmária kegytemplom története
16.00 Hetedik állomás Makkosmária (Fogolykiváltó Boldogasszony)
Csodálatos vasárnapunk van… Vendégünk Fazakas Gyöngyi Mária szervita nővér. Szentmise után a véckei bérmálkozókkal találkozott és velük beszélgetett…
A Szentévet lelki nappal kezdtük. Dr. Kajtár Edvárd atya a délelőtti elmélkedésben a négy Szűzanya dogma (hitigazságon) keresztül tanított a szerzetesi életünkre vonatkoztatva.
Délután az Engedelmesség fogadalmát hozta közel hozzánk elmélkedésében.
Első csütörtök révén volt Szentmise, Rózsafüzér és Szentségimádás is a hivatásokért.
2025-ös szentév logója és teológiai jelentése.
Négy egymást követő stilizált emberalakot ábrázol, sorrendben egy piros, egy sárga, egy zöld és egy kék figurát, akik a világ négy sarkából érkező emberiségre utalnak. A piros szín a szeretetet, a cselekvést és a javakban való osztozást jelképezi, a sárgás-narancssárgás szín az emberi melegséget fejezi ki, a zöld a békét és a kiegyensúlyozottságot idézi, az égszínkék pedig a biztonságra és a védelemre utal. Mindegyik figura átöleli az előtte álló alakot, kifejezve a szolidaritást és testvériséget, amelyeknek egyesíteniük kell a népeket. A sorban álló első emberalak a keresztbe kapaszkodik, amely a hit jelképe, és amely szintén átöleli a reményt, amelyről soha nem lehet lemondani. A négy figura alatt látható hullámok azt jelképezik, hogy az élet zarándokútja nem mindig nyugodt vizeken halad, de a reményre szólít akkor, amikor mind a személyes, mind a világban zajló események ezt nagyobb intenzitással igénylik, a kereszt alsó része horgonnyá – a remény metaforájává alakul, amely felülkerekedik a zajló hullámok mozgásán. A kereszt és egyben horgony fekete-szürke színe a tekintélyt és a belső arculatot képviseli
„A csillag, az út, a Gyermek… Mindannyiunknak szükségünk van egy utazásra, nem szabadságra menni (vagyis arra, hogy szabad teret hozzunk létre magunk körül), hanem hogy megtaláljuk önmagunkat. Mindannyiunknak szükségünk van egy égboltra a fejünk fölött, és talán egy másikra magunkban, mely ugyanúgy csillagokkal teli. Egy útra a lábunk alatt, és egy másikra, amelyik bevezet a könnyed érzelmeken át a szívünk mélyére. Valakire, Aki vár minket az út végén, és valakire, aki vár minket éppen itt és most. Mindannyiunknak szükségünk van egy csillagra, egy útra és egy Gyermekre. /Luigi Maria Epicoco/ A tanítás, amelyet Krisztus a Napkeleti Bölcsek történetén keresztül ad nekünk, a következő: Keressük Őt, ismerjük fel arcát, és térdeljünk le embersége előtt.”
Ezekkel a gondolatokkal kívánunk áldott, békés karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt imádságos szeretettel:
Eszter nővér és a szervita nővérek
✨Adventi lelkinap az alsó tagozaton 🎅
December 10-én a legkisebb diákok élménygazdag lelki felkészüléssel erősítették meg szívüket. A délelőtt folyamán megtapasztalták, hogyan tudják az adventi várakozást jócselekedetekkel megtölteni. Az osztálytermekben a hitoktatók gondos előkészítő munkája nyomán, a tanító nénikkel adventi történeteket beszéltek meg, kézműveskedtek, ahol az együtt dolgozás örömét is megtapasztalták.
A kollégium dísztermében Eszter nővér, Éva nővér és Scelta kutyus várta a tanulókat.
A közös éneklés és imádság után Scelta bemutatta szupererőit: bizalom, figyelem, engedelmesség, segítségnyújtás, fegyelem, feltétel nélküli szeretet és hűség.
Eszter nővér és a kutyus rávezette a gyermekeket arra, mindezek a képességek az emberekben is megvannak, csak elő kell hívni és alkalmazni kell „szupererőinket” saját életünkben, ebben segít az adventi elcsendesedés.
A Nővérektől karszalagot és emlékeztető kártyát kaptak a gyermekek, és minden osztály egy kis Jézust, hogy segítse a tanulókat abban, hogy jó döntéseket hozzanak.
Kedves Látogatók!
Örömmel hirdetjük, hogy a Szervita Nővérek a Fájdalmas Anya Szolgálói vezetőségében változás történt.
Az Egyetemes Tanács Holy M. Eszter nővért a Magyar Delegáció elöljárójává
Vöő M. Éva nővért a Delegáció Gondnokává és Tanácsossá
Fazakas Gyöngyi Mária nővért a Delegáció titkárává és tanácsossá nevezte ki.
A Győri közösség elöljárója Holy M. Eszter nővér maradt.
A Budapesti közösség elöljárója: Fazakas Gyöngyi Mária nővér lett.
Helyettese Vöő M. Éva nővér.
Éva nővért az egyetemes Tanács a nemzetközi ifjúság. hivatás és missziós bizottság tagjává is kinevezte.
Isten áldja munkájukat.
Nagy örömmel fogadtuk be a Budapesti Názáreti Hajlékba Horváth Csaba atyát, akit a győri székesegyházban szentelt az idén pappá Veres András pp. atya.
Csaba atyát gyerekkora óta ismerjük. Az Újvárosi Urunk Színeváltozása templomba járt, amely plébánia területén van a rendházunk is.
Már egy évvel korábban megkérte Fazakas Gyöngyi Mária nővér, hogy első csütörtökön, amikor papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk, jöjjön el és mutassa be a szentmisét.
Az Egyetemes Káptalan, Firenzében, 2024. július 23-án újraválasztotta Simona Maria Goretti Anyát!
Életére, szolgálatára kérjük Isten áldását és a Szűzanya oltalmát.
Simona Anya és Fazakas Gyöngyi Mária nővér a Magyarországi Delegáció elöljárója.
Simona Anya és a Chilei, Kolumbiai, Indiai és Magyarországi Delegációk elöljáróival, akik megbízatása a Káptalannal lejár.
A magyar Nővérek éneklik az Ároni áldást.
Csoportkép a választás után
Életfelajánlás szeminárium
Augusztus 23-án együtt ünnepeltük Benizi Szent Fülöp ünnepét. A szentmisét Schmotzer Kristóf újmisés atya mutatta be és ő szentelte meg a kenyeret és a vizet is Szent Fülöp tiszteletére.
Ez egyben az Életfelajánlás szeminárium befejező, kilencede is volt.
Deo gratias mindenért.
Váry József M. Bonajunkta OSM
Hálaadó imám
pappá szentelésem 45. évfordulójára 1984 Édes Mennyei Atyám, jóságos Istenem! Engedj ma Tenéked háladalt zengenem! Úgy érzem, hogy erre én képtelen vagyok. Segítsetek nékem szentek és angyalok! Alázatos imám a Szent-Vérbe merítve, Te helyezd Szűzanyám az Úrnak elibe, Hogy örömmel, kegyesen tekintsen le rája! A sok kegyelemért így adassék hála! Könyörületedben teremtettél engem. A keresztségben megcsókoltad lelkem. Szerető családi fészekbe helyeztél, Számomra drága jó szülőket kerestél. Ők tanítottak meg Téged szeretni, Mindig csak a szebbet és jobbat keresni. Kezemet ők kulcsolták először imára. Atyám! Mindezekért ma ezerszeres hála! Úgy vezetett engem gondviselő kezed, Hogy Fájdalmas Szűzanyám szerzetében legyek. Nem vonzott engem a világon semmi. Csak fönntartás nélkül Tiéd akartam lenni! Egyre, mindig jobban magadhoz vonzottál. Atyám! Hozzám oly végtelen jó és kegyes voltál! Szent-fogadalmam szereteted sánca, Atyám, ma ezért ezerszeres hála! Teljesült végre az én forró vágyam, Mint újmisés papod az oltárnál álltam. Mikor ajkam suttogta: „Ez az Én Testem”… Áldott Szent-Fiadat kezeimben leltem. Te tudod, jó Atyám, mi volt akkor bennem: Kegyelmed árjában megfürdött a lelkem! Ó, azóta hányszor szálltál az oltárra! Atyám! Minden szentmisémért ma ezerszeres hála! Örömmel indultam szép pályám útjára, Hiszem, a Szentlélek reám is leszálla. Mentem, hogy közvetítsem kegyelmedet, Megszenteljem és mentsem a lelkeket! Föloldozzam, kiket megkötött a sátán, És akikre Jézus irgalommal vár már. Ó, hány lélekről hullott le a bűnök lánca! Atyám! Mindezekért ma ezerszteres hála!
Örömben, bánatban csak Tehozzád mentem. Nálad mindig oly sok lelkierőt nyertem. Röpke pillanatnak tűnt az idő Nálad, Mikor szent titkaidat lelkemnek feltártad. Éltem csak a Két Legszentebb Szívé legyen! Megváltás munkájában Velük együtt égjek. A Te dicsőségedért, a lelkek javára! Atyám! E meghívásért ma ezerszeres hála! Szerető jóságod sokszor megéreztem, Mikor az ima magányát élveztem. Akkor sugároztad lelkembe fényedet, Hogy visszatükrözzem isteni lényedet! Sok gyermeknek atyja lehettem, Örültem, ha Érted valamit tehettem. Ó, hány lelket fűz hozzám a szeretet lánca! Atyám! Minden-egyért ma ezerszeres hála! És amíg másokat vezettem el Hozzád, Szerető jó Szíved nem hagyta el szolgád. Szereteted súlyát sokszor megéreztem – Bár az ölelésben megremegett lelkem. Az élet folyamán vállamra helyezted Szerelmed jelét, a drága keresztedet. Minden fájdalomért, szenvedésért máma, Atyám! Tenéked ezerszeres hála! Nem tudok most mindent felsorolni sorba, Hiszen nincs semmim, mit nem Te adtál volna. Köszönöm, hogy megérhettem a mai napot, Melyen jóságod még tündöklőbben ragyog. Nézd lekemet, hogy örvend és ragyog! Szentelésem napján új-szívet adok! Gyermeki szívemnek egyetlen fohásza: Atyám, ma mindenért köszönet és hála! Lelkem legyen ma kis arany tömjénező. Körülölel Téged, Te fenntartó Erő, Jóság, szeretet és főleg nagy irgalom – Irgalmadról zengjen ma forró háladalom! Köszönöm a sok-sok gazdag elmúlt évet. Ami még hátra van, az talán már csak parányi élet. (Önfeledten adom azt is Két Legszentebb Szív Néked!) Legyen örök zengő a forró hála-zsoltár, Hogy nekem, ily kicsinynek olyan sokat adtál! Amen
június 24-re
Váry József M. Bonajunkta OSM: Hálaadó imám aranymisémre 1989. Ötven esztendő kegyelme mondatja velem, Istenem: Csak a Tiéd, egészen Tiéd mindenem! Ötven esztendő, alig egy röpke pillanat – Isten örök, átadom Neki egészen magamat. Ötven esztendő, ami jót abban tettem, Tiéd, Uram – kegyelmed tette, nem én cselekedtem. Mi voltam én? Csatorna, kegyelmed útja, A Forrás Te vagy: jóságod örök mélységű kútja. Szócső voltam, ha nem is messzire hangzó, A hang Tiéd, örök Bölcsesség, Tőled szállt minden szó. Ha erőtlen kezeknek támasza voltam, Az erő Te vagy! Hisz magam is csak Véled állottam! Szenvedőknek nyomán tán könnyet is töröltem: Ha vigasztaltam is, Te működtél bennem. Oltárodnál magamért és másokért álltam. Tiszta Bárány, Te lettél áldozat halálra váltan! Hálaadó imám a Szent-Vérbe mártva, Te helyezd fájdalmas Szűzanyám, az Úr zsámolyára! Örömmel, kegyesen tekintsen le rája, A sok kegyelemért így adassék hála! ’Lelkem legyen ma arany tömjénező, Körülölel Téged, Te fenntartó erő, Jóság, szeretet és főleg irgalom! Irgalomról zeng ma háladalom. Köszönöm az elmúlt sok-sok gazdag évet, Ami még hátra van, az csak parányi élet. Legyen örök zengő hálazsoltár, Hogy nekem, íly kicsinynek olyan sokat adtál!’ Szívem még forróbban és lángolóbban dobog, Ha arra gondolok: hogy mindörökre pap vagyok!
Horváth Csaba atya újmiséje a Názáreti Hajlékban.
„Hogy szeretetem Isten szeretetének emésztő lángja legyen bennem s egyedül Isten iránt lobogjon” (Simon Weil)
Szép Nyarat és Nyári feltöltődést kívánunk!
A szerzetesi hivatás egyedülálló módon nyitottá és szabaddá teszi a szívet Isten és az emberek szeretetére.
Fazakas Gyöngyi Mária Búcsúbeszéd a Gyermekotthon átadásakor
2023. 08. 27.
Ave Maria!
Tisztelt Főigazgató-helyettes Asszony, Kedves Zia!
Főtisztelendő Plébános Úr, Kedves Krisztián Atya és Ferenc Atya!
Tisztelt Igazgatónő, Kedves Anita – és Minden Kedves Munkatársunk!
Kedves Fiatalok - Fiatal Felnőttek és… Kedves Gyerekek!
Azért jöttünk ma össze itt, hogy hálát adjunk Istennek mindazért, amit az elmúlt 28 év alatt a gyermekotthon-, a gyermekek- és a munkatársak életében tett.
1995-ben indultunk… Hogyan is? …Egy édesanya halálakor - akinek két leánya félárván maradt. A szervita világi rendhez tartozó nagymama fordult segítségért akkor Edit nővérhez. Ő pedig úgy érezte, mintha Isten kérné tőle e szolgálatot! Így hát - Damiana nővér és a generális anya engedélye után - befogadtuk e két árvát.
Jól emlékszem arra a 1995. szeptember 1-i napra. …Az esti szentmise után beültünk Fülöp atya kocsijába, hogy a maklári plébániára hajtsunk. Az volt kiinduló pontja a mi közös életünknek. Nem is volt olyan egyszerű… Mert ahogy Edit nővér felvette a kapcsolatot a Heves Megyei Gyámhivatallal, akkor derült ki, hogy a nővéreknek Magyarországon nincs is még cégbírósági bejegyzése… Edit nővér segítője - Prokajné Margit néni mellett – Dr. Löffler András ügyvéd úr lett. Támogatásukkal aztán 1996-ban hivatalosan is beindulhatott a Szervita Családi Nevelőotthon.
Aztán meg azzal kellett szembesülnünk, hogy ez a maklári plébánia épülete nem is alkalmas a mi szándékunk megvalósítására… Ekkor ugyancsak Margit néni volt, aki - Póta atyát jól ismerve - a mezőkeresztesi plébániára terelte figyelmünket. Ferenc atya valóban nagy örömmel fogadott. Végül Dr. Seregély István érsek atyától megkaptuk célunkhoz e plébánia-épületet - sőt minden hozzá szükséges támogatást is. Az épületnek s a benne élőknek védőszentjéül – nem véletlenül - a Szervita Hét Szent Atyát választottuk. Ettől kezdve itt folyhatott azoknak a gyermekeknek a befogadása, akiket ki kellett emelni családjukból… E nem kis munkában Edit nővér fő segítője most Jurácsik Gáborné Magdi néni lett. De aztán egymás után jelentkeztek későbbi, világi munkatársaink is…
Elnevezésünkben a „családi” szó igen fontos volt! Úgy akartuk nevelni e gyermekeket, hogy azt érezzék: mintha egy nagy családban élnének: ahol megkapják a szeretetet, biztonságot, ahol segítik egymást… Hogy esténként közösen imádkozzunk, vasárnap szentmisére járjunk - s ahol közös a munka, a játék… Igen: jó volt résztvenni a plébánia életébe. E templomban több gyermekünk lett „Isten gyermekévé” is – több fiatal vette magához először Krisztus Szent Testét és részesült a bérmálkozás által a Szentlélek ajándékaiban. Rendszeresen részt vehettek a vasárnapi szentmiséken - sőt pásztor- meg passiójátékaikon is szerepelhettek. Majd belekapcsolódhattak községünk, sőt a város ünnepeibe is.
S aztán, egyszercsak kiürült a templom melletti általános iskola – s megvételre ajánlották azt is nekünk… Végül is így alakult ki az a „Szent Család Gyermekotthon” - ahol most vagyunk, s amely tizenkét gyermek számára ad lehetőséget a biztonságos, szeretetteljes felnevelkedéshez. Egyúttal négy helyi lakosú, világi munkatársnak is tudtunk mindezzel munkát biztosítani.
…Edit nővér anyai szeretettel vezette az otthont, melyben mindig számíthatott munkatársai segítségére is. Majd Eszter nővér vette át szerepét: a lakásotthonok irányításával, s a gyermekek gyámjaként, utógondozójaként. Fiatalos lelkületével, határozottságával s szakértelmével irányította e csapatmunkát. Mindig keresve, megtalálva és megadva a gyermekek számára mindazt, ami testi fejlődésükhöz, lelki kibontakozásukhoz szükséges. Később e gyermek- és a lakásotthonnak Hegedűsné Jurácsik Anita lett a világi vezetője. Ő ugyanúgy tartotta igen fontosnak a gyermekek és fiatalok testi-lelki nevelését.
Hála minden munkatársunknak, akik felkészítették gyermekeinket azokra a szereplésekre, melyekkel lassan a való életbe illeszkedhettek bele… E sok-sok éves odaadó munkát nagyon köszönjük Nektek, kedves munkatársak… Isten a tudója: mennyi öröm, könny, szép s jó törekvés áldozata kísérte munkátokat, hogy gyermekeinknek, fiataljainknak valódi otthonává tegyétek a gyermekotthont: növekedvén abban azok tudás, emberség és Isten ismerete, szeretete terén is. Isten fizesse meg mindezt Tinéktek!
Tudjuk s hisszük: Isten hívott létbe mindannyiunkat. S éppígy csodálatos hivatást is szán mindannyiunknak – amit a Vele való folytonos, párbeszédes kapcsolat által ismerhetünk fel egyre pontosabban. Ma is így szólít meg: „Kövess engem!” Meg: „Szeressétek egymás, ahogy én szerettelek benneteket”. Nagy kérdés e mai, felszínessé váló világban: mi is ez a szeretet? A „jó akarása” a másik ember számára – különösen pedig a legnagyobb jóhoz való segítése: az örök élethez! Igen! Úgy kell élnünk s nevelnünk: hogy – elsősorban példánk és imáink által - besegítsük a másikat az örök életre! A szeretet teljességébe: ahol már nem lesz gyász, fájdalom, elhagyottság…
Kedves Gyermekek és Fiatalok!
Szeretném, ha búcsúzásul egy ajándékot elfogadnátok tőlem – egész életetekre… Előbb egy szellemit – akár az egész életetek küzdelmeihez nélkülözhetetlen „fegyverül”. Lelketek mélyén soha ne inogjon meg meggyőződésetek abban, hogy amikor Isten életbe hívott Benneteket: azt azért tette, mert igen nagy és személyes szerelemmel szeretett! Életünk útja azonban rögös, mindig élni a szeretet életét nehéz. De bármerre is vigyen az Titeket, s még ha el is távolodnátok Istentől valaha, azt mégse feledjétek el Róla, hogy Ő mindig visszavár… Ezért lehet és legyen is bátorságotok visszatérni Hozzá. Ilyenkor még nagyobb szeretetét tapasztalhatjátok majd meg!
Mert jól tudjuk mindannyian: nem könnyű ma gyermeknek, fiatalnak lenni - amint normális felnőttnek sem… De ha kicsit is keresitek: Isten annál erősebben segít, hogy jól sikerüljön számotokra az életetek. Miért nehéz ma? Túl sok a csábítás. Hogy mást ne mondjak: például az internet, az online sok-sok hamissággal terhes világa is begyűrűzött mindennapi életünkbe. A fiatalok számára ez duplán is veszélyes: ők még nem erősödhettek meg eléggé az igaz és örök értékek meggyőződésében. Így aztán hatása alá kerülünk ott is, ahol nem kellene. Teszem azt: felületes, kétszínű, ingatag barátságok szövődhetnek – melyekre helyes és szilárd életet nem alkalmas építenetek. Vagy teszem azt: sokszor úgy tűnik, az a menő, aki megszegi a szabályokat és szembemegy a helyes értékekkel, vagy egyszerűen kamaszos daccal a felnőttek világával. Igaz, hogy hibáikat nem kellene leutánozni - de csupán lázadással nem lehet kijavítani azokat. Vagy a velük csupán csak ellenkező, elkülönült szigetek, klikkek kialakítása sem vezethet megoldáshoz. …Hacsak nem a valódi jóság szigetei azok: ahová a mi Jézusunk mutat utat. És sorolhatnám még a többit is: például amint a mesterségesen élet-romboló szellemi-, kémiai-, tárgyi portékák árulói ígérnek boldogságot azok árán, s lesznek általuk végleg boldogtalanokká. Sokan eshetnek áldozatukká... Tudom, nem könnyű ezzel az árral szemben úszni.
De hát mit is tudunk helyettük nyújtani? Ha ilyenekkel találkoztok: gondoljatok mindjárt arra a krisztusi motivációra, amire a Szentlélek késztet mindig bárkit. Amint Jézus Krisztus eledele sem kábítószer volt, hanem mindig! az Egy Igaz Atyja akaratának teljesítse – az Őt követőké is lehet ugyanez! Talán először nehéz megérteni – de Ő azon az úton járt, melyen inkább saját életét adta oda szeretetből másokért, minthogy bárkivel önző legyen vagy ártson bármely embertársának. Inkább szerette a kicsiket, a kitaszítottakat, az árvákat – semmint közönyös lett volna irántuk... Higgyétek el nekem: nem könnyelmű kalandok hozzák meg az igaz boldogságot, hanem az őszinte, a valódi szeretet szerinti élet. Amint egyik kedves, karácsonyi énekünk szól - bizonnyal emlékeztek rá – idézem:
„…Boldogságot adni másnak nincs hatalma itt
csak tenéked, Istenem – ó, ha arcod megjelen
áldott ostya szent színében - boldog vagyok én!”
Bárcsak felismernétek ezt, és mernétek is erre bízni életeteket… Arra, aki szép csendesen vár Rátok. Bár szerényen rejtezve el egy-egy templomunk mélyén, de annál szebb és erősebb életért kezeskedve... Ehhez csupán mernetek kellene olykor elszakadni a zajtól, a kütyük világától... Mert Isten szerető tekintete elé állni úgy lehet: ha csak az Ő szavát engedjük meghallani a magunk számára. Ő a szívetek legbensőjének az Ura és segítője – csak hagyni kell azt, hogy „ott belül” megszólítson Benneteket… Ígérem: igen boldog az ilyen találkozás!
…Amiről eddig szóltam, mint lelki útravalóról, azt mondtam: „egész életetekre” szól… Ám gondolkodtam azon is: milyen tárgyi ajándékot adjak búcsúzóul, mely jelképezheti mindezt. Így esett választásom: a cserepes virágra... Mert ez a fajta virág: él! - Ám, hogy életben is maradjon: ahhoz naponta gondoznotok, ápolnotok is kell! Hogy ne száradjék el, hogy gyönyörködhessen, aki csak ránéz… Ehhez bizony megfelelő vízre, napsütésre, időnkénti tisztogatásra van szüksége… - Gyermekek! Legyen ez a most ajándékba adott virág - amit itt nővéreink a kezetekbe adnak – az egész életetek jelképe! S ha ránéztek, gondoljatok arra: felelősek vagytok a virágotokért – és megismétlem: az életetek jelképe ez most. Amint ti, munkavállalóink is felelősek vagytok a gyermekek életéért. Hogy jó testi-szellemi táplálékot kapva: egészségesek és tiszták lehessenek testben-lélekben. Hogy így betölthessék hivatásukat.
Kicsit másnak tűnik még egy harmadik valami – mégis hasonlóan búcsú-ajándékaink közé tartozik ez is. Szerettük volna, hogy ezután is olyan fenntartója legyen e lakásotthonnak s külső férőhelynek, aki Isten szavára építi az életet és egész szolgálatát, akinek fontos a keresztény értékrend a nevelés során. Akiknek legfontosabb, hogy a családból kiemelt gyermekek ne kallódjanak el. Így esett a választás a Szeged-Csanádi Egyházmegye által fenntartott Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatóra.
Köszönet ezért a lehetőségért a Szeged Csanádi Egyházmegye püspökének: Dr Kiss-Rigó Lászlónak és Kothencz János főigazgató úrnak. És éppúgy köszönet Ternyák Csaba érsek úr hathatós segédkezéséért is. Hála Pál Hortenzia főigazgató-helyettes Asszonynak, meg a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató szakembereinek sok segítségükért, jó együttműködésükért egyeztetéseink során. S természetesen nem utolsósorban köszönjük támogatásukat a mindenkori generális anyáinknak: Angéla, Paola és Simona anyáknak, s ugyanígy: itt dolgozó nővértársaknak, munkatársaknak, minden jótevőnknek - mindenkinek, aki valaha is csak egy fohászt elimádkozott e gyermekotthonért.
Ugyanakkor azt is szerettük volna, ha e gyermekek és fiatalok ugyanezen a helyen maradnak ugyanezzel a profillal - mind a kedves munkatársakkal együtt. Ezzel is több biztonságot nyújthatunk az itt nevelkedőknek. Nem kevés „hajtűkanyar”, s jó három év után most már napokon belül meg fog történni a fenntartóváltás. S ami a legfontosabb: a lakásotthont és a külső férőhelyet Isten segítségében bízva adjuk át!
Melynek ezentúl Szent Mónika lesz a védőszentje. Nagy példa ő előttünk a tekintetben, amint Ágoston fia megtérését kitartó imával nyerte el. Mert hogy a szakmai hozzáértésen és odaadáson túl, vannak olyan küzdelmek is a nevelésben, melyeket csak imával és böjttel nyerhetünk meg. Így nekünk is imádkoznunk kell azért a gyermekért, fiatalért, amelyikről éppen azt vesszük észre, hogy most nem jó úton jár. Hisz lelkünk ellensége küzd mindannyiunk - így az ő lelkükért is. Mi a szervita nővérek pedig ígérjük: mi sem engedjük el a „lelketeket”: a jövőben is Veletek maradva szívünkben, Isten áldását kérjük Rátok!
…A napokban írta ezt le valaki, aki hivatását keresi:
„A szervita nővérekkel töltött egy hónapos próbaidő alatt egy kép érlelődött meg bennem. Úgy éreztem magam, mint egy rózsatő, aki eddig csak egy kicsike földlabdába csomagolva várta, hogy elültessék, végre termékeny talajra találjon, hogy meggyökeresedjen, fejlődni, növekedni tudjon, és így szép, illatos virágokat adhasson!”
A „Szervita Nővérek Gyermekotthon” is friss földet, sőt új nevet is kap… Lesz, ami átültetődik. De kívánom, hogy az új fenntartó, a munkatársak és ti magatok is életetek földjét továbbra is közösen műveljétek, hogy a Szent Mónika Lakásotthon és a Béke út 22 alatti külső férőhely is Istennek kedves kertje legyen, ahol különböző és szép virágok nyílnak. S amikor el-eljő’ az idő, amikor egyes virágokat már „új földbe kell ültetni”, akkor az bő gyümölcsöt teremjen, belőle új hajtás fakadjon!
…Tudom: nem könnyű a közösségi élet, az együttélés. Ezért már jó húsz éve, hogy lefordítottam egy imát a közösségért - melyet gyakran imádkoztunk is. Az emlékkép hátára is ezt az imát írtam. Imádkozzuk el most együtt! És ha lehet: naponta tegyétek meg ezt… És éljünk ennek szellemében!
„Kérlek Uram közösségemért,
hogy egyre inkább megismerjük egymást,
és megértsük egymás vágyait, korlátait:
hogy mindnyájan érezzük
és magunkévá tegyük
egymás szükségleteit.
Hogy megértsük a másik fáradságát,
baját, aggodalmát,
hogy közös beszélgetéseink ne elválasszanak,
hanem egyesítsenek a jó és az igaz keresésében.
Hogy közülünk a saját élete építésével
senki ne akadályozza meg
a másik életének növekedését,
hogy örüljünk egymás örömeinek -
és Rád tekintsünk mindig,
aki az igazi öröm forrása vagy.
Hogy mindenekelőtt szeressünk,
ahogy Te szeretsz bennünket Mennyei Atyánk,
és mindegyikünk a másik igazi javát akarja.
Hogy közösségünk ne zárkózzon magába,
hanem legyen nyitott és nagylelkű
a mások szükségleteinek felismerésében
és segítésében!
Hogy mindig az Egyház élő tagjainak érezzük
magunkat a földi zarándokúton
és együtt folytassuk az itt megkezdett utat
a mennyben is.
Ámen”
Fogadalomtétel a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.
D.J. K. Életem útja
Édesanyám református volt édesapám katolikus. engem pedig reformátusnak kereszteltek meg. a testvérem pedig katolikusnak
Apai nagyszüleim, katolikusok voltak. Anyai ágon reformátusok Az apai nagyszüleimhez szerettem menni, mert nagymamám sokat beszélt Jézusról és a Szűzanyáról szerette volna, ha én is katolikusnak lettem volna megkeresztelve
A testvérem, aki siketnéma volt, de nagyon ügyes szerették az osztálytársaim—majd Kecskeméten a siketnéma iskolába járt néhány hónapot, 7 éves korában elment a mennyei Atyához.
Az apai nagymamám sokat beszélt nekem a Szűzanyáról és többször elmentem vele szentmisére, és szerettem oda menni. Szívembe vésődött ez az időszak nagyon vágyakoztam szentáldozás után, de ezt még akkor nem tudtam mit jelent. A Szűzanyát is nagyon meg szerettem, aki mind máig kíséri utamat.
Amikor elvégeztem a szakmunkás képzőt elmentem dolgozni húsipari laboratóriumban.
E közben kerestem életem párját, a nagy Őt. Akivel egy nyaralás alkalmával találkoztam Budapesten.
Ő katolikus volt és mivel messze laktunk egymástól sokat leveleztünk és havonta találkoztunk, sokszor beszélgettünk Jézusról és a Szűzanyáról. Ekkor már nagy örömömre mivel katolikus volt a férjem meg valósulhatott a vágyam, hogy én is az lehessek. Esküvőnk előtt felnőtt hittanra kezdtem járni és utána lettem elsőáldozó már nagyon vártam erre a pillanatra. Később pedig bérmálkozó lettem.
1987.ben volt az esküvőnk, mivel nagyon szerettük a Szűzanyát ezért az esküvőt szeptember 12. re tettük, hogy életünk az Övé és Jézusé legyen. Ebben az évben voltunk Medjugorjéba és az egyik jelenéskor a látnokok bevitték oda ahol a Szűz Anya megjelent nekik és megáldotta a gyűrűnket.
Ezzel beteljesedett életem több vágya, 23 év boldog évet éltünk együtt. Ez alatt sok nehézségen át segített minket az Úr. Férjemmel elkísértük szüleinket életük nehéz szakaszán és eltemettük őket.
2006 nyarán meghalt édesapám és gondolkodtunk, hogy édesanyámmal mi legyen, ő Szeremlén élt egy Baja melletti faluban mi Budapesten éltünk és dolgoztunk.
Az volt a tervünk, hogy oda költözünk el is kezdtük a ház felújítását. Az Oltáriszentség előtt többször kértem az Úr Jézust mutassa meg hogyan tovább. Egyik nap jött a hír hogy Gábor kórházba került infarktussal. és még kilenc hónapot kaptunk ajándékba. Halála után édesanyámat be kellett adni idősek otthonába.
Ekkor újra kellett tervezni, keresni életem értelmét. Egy szentségimádás alkalmával imáimban kértem ismét a Szűzanyát hogy segítsen. A volt plébánosunk Verbényi atya szólt nekem hogy menjek kelenvölgybe mert a szervita nővérekhez megy misézni.
Itt megtapasztaltam, Isten jelen létét és lelkem békéjét és örömét. Így elkezdtem egyre gyakrabban a nővérekhez menni. Ekkor kezdet bennem újra feléledni a vágy, ami gyermekkoromban szívemhez nőt a nagymamám által. Ő szeretett volna apáca lenni.
Annak idején szerettünk volna gyerekeket, de ez sajnos nem valósult meg így csak álmainkban élt, hogy „milyen jó lenne ha: Pap vagy szerzetes lehetne a gyermekből „
Ekkor egyre többször voltam a nővéreknél imára, szentmisére és zarándoklatra mentem velük.
Édesanyám ebben az időben még élt ezért még várnom kellett, és keresni tovább az életem értelmét.
Ez idő alatt mikor kerestem az utamat egyszer a nővéreknél szentségimádáskor kértem újra az Úrtól és a Szűzanyától megerősítést, hogy mi Isten akarata velem. Pár napra rá jött a hír édesanyámról, hogy kórházban van így többször mentem hozzá. S még kettő hónapig élt.
Ez jel volt számomra, hogy Jézus a mindenem az igazi nagy Ő.
Amikor a világi dolgokat kerestem azt nem vitte sikerre az Úr Jézus, de ha a nővérekkel mentem, akkor minden jól sikerült.
2012.ben elkezdtem a jelölt időt majd 2015.ben volt a beöltözésem.
2015.ben voltam néhány hétre Firenzébe az Anyaházban és akkor egyik szentmise után lehetett húzni egy szentírási idézetet. Nekem a Jn.12,24. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal meg, egy maga marad, de ha meghal sokszoros termést hoz
És aki nekem szolgál, engem kövessen, mert ahol én vagyok ott lesz az én szolgám… s ez maradt a szívemben így lett ez a jelmondatom.
Köszönöm elöljáróimnak, rokonoknak és ismerőseimnek az imáját és a segítségét, akik kísértek ezen az úton.
Istennek legyen hála!
Alexia Nővér, Pax tecum !
“Lehet, hogy elesünk, de a végén Isten kezeibe esünk, és Isten kezei jó kezek.” XVI. Benedek
"A hit támogat, hogy mindent meg tudsz
változtatni a jó érdekében"
Hittel imádkozzátok a következő
imát a békéért:
Béke Istene,
Dermesztő és hatástalan szavak nélkül fordulunk Hozzád.
Hosszú ideje követjük a háború brutális eseményeit:
keserű csaták, megszámlálhatatlan menekült és halott.
Minden békítési kísérlet hatástalannak tűnik.
Ebben a kétségbeesett helyzetben kérünk Téged
mindazok megtéréséért, akik a félelmet és terrort árasztják. Imádkozunk erőért
és oltalomért az elnyomottak számára.
Kérjük Szentlelkedet, hozzon változást a gondolkodásmódokban, hogy
elkerülhessük
a további pusztítást és nagyobb nyomort.
Kérünk Téged mindazok nevében,
akiknek ki kell tartaniuk a háborús zónában,
akiket közvetlenül támadnak, fenyegetnek,
akik részt vesznek az összacsapásokban:
Istenünk, add, hogy a gyilkolások véget érjenek,
és megvalósuljon a béke csodája
Ukrajna és egész Európa számára!
Élet, vigasztalás és közösség Istene,
Benned bízunk, hogy minden imádság elérjen szívedig.
Abban a bizonyosságban, amit az a hit támogat, hogy mindent meg tudsz
változtatni a jó érdekében,
áldunk Téged most és mindörökké. Amen.
Ferenc pápa magyarországi látogatása 2023 március 25.
Fogadd el, ó Égi Édesanyánk, az imákat! Tengernek csillaga, kérünk, hogy ne vesszünk el a háború viharában! Te, az Új Szövetség frigyládája, mutasd meg számunkra a megbékélés lehetőségeit és útjait! Kérünk, hogy vezesd vissza a világot az isteni harmóniához! Vess véget a gyűlöletnek, csillapítsd a bosszúvágyat, taníts meg minket megbocsátani! Szabadíts meg minket a háborútól, őrizd meg a világot a nukleáris fenyegetéstől! Rózsafűzér Királynője, ébreszd fel bennünk újra a szeretet és az imádság iránti igényt! Családok királynője, mutasd meg az embereknek a testvériség útját! Béke Királynője, esdd ki a békét az egész világ számára!
Szentatya a Bazilikába 2023 április 28-án
Szerzetesi közösségünk bemutatása
Julius Klau verbita atya újmiséje a Názáreti Hajlékban.
Mit jelent az, hogy valaki egy közösségben egységben van a többiekkel?
Megint a hét szent atya jutott eszembe. Azt írja a legenda, annyira szerették egymást, hogy egy órára sem tudtak egymás nélkül lenni. Ma már azt mondanák erre, hogy társfüggők voltak. Én azt érzem, hogy ez az egység a különbözőségben. Szerintem nagy-nagy kapcsolatban van a befogadással, a másik meghallgatásával, hogy kész vagyok elveszíteni az én akaratomat a másikért. Sok együtt töltött időből, meghallgatásból, közös munkából, vitából, imából épül ez az egység. Amit Jézus mondott, hogy ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevében, ott van közöttük. Őt keresni, hogy Ő mit akar. Hétköznapi szinten, és az elöljárók szintjén is. Nem nekem van tervem a közösséggel, hanem Krisztusnak, és Ő fog eggyé tenni, mert Ő a szeretet forrása. Minél jobban szeretjük Őt, annál jobban fogjuk egymást szeretni. A Krisztussal való mély kapcsolatunktól függ az egymással való mély kapcsolatunk. Az egység mélysége Krisztus szívének a mélységéből fakad.
1. Tisztelj mindenkit – Krisztus jelen van felebarátaidban! Légy megértő másokkal – ők a te testvéreid!
2. Mindenkiről jót feltételezz, ne pedig gonoszat! Még a legrosszabb körülmények között is, találj az életedben valami jót!
3. Mindig jót mondj másokról – ne pletykálkodj és ne rágalmazz! Tedd jóvá a szavaiddal okozott kárt! Ne kelts viszálykodást mások között!
4. Beszélj mindenkivel a szeretet nyelvén! Ne emeld föl a hangod! Ne káromkodj! Ne bosszants másokat! Ne fakassz könnyeket! Nyugtass meg másokat, és légy jószívű!
5. Bocsáss meg embertársaidnak! Ne legyél haragtartó! Mindig nyújts békejobbot elsőként!
6. Mindig felebarátod javát tartsd szem előtt! Tégy jót másokkal, viselkedj velük úgy, ahogyan szeretnéd, hogy ők veled bánjanak! Sose arra gondolj, hogy mások mivel tartoznak neked, hanem hogy te mivel tartozol nekik!
7. Légy együttérző mások szenvedései láttán! Siess mindig a segítségükre jó szóval, tanáccsal, kedvességgel!
8. Dolgozz lelkiismeretesen – mások a te munkád gyümölcsét élvezik, ugyanúgy, ahogy te is élvezed mások munkájának a gyümölcsét.
9. Tevékenyen vegyél részt közösséged életében! Légy nyitott a szegények és betegek szenvedéseinek orvoslására! Oszd meg velük anyagi és lelki javaidat! Próbáld észrevenni, mások miben szenvednek hiányt!
„Megígérem nektek, hogy e rend az én kiváltságos közösségem lesz, melyet különösen áldok és védek.”
Február 17. A Hét Szent Rendalapító ünnepe
„Egyetlen dolog őrzi meg a gondolkozó ember lelki és szellemi életét: Isten hozzánk
intézett szava, mert Isten élete csak akkor marad meg bennünk ha Igéjét nemcsak
meghallgatjuk, hanem meg is értjük és magunkévá is tesszük. Ellenkező esetben, vagyis ha
nélkülözzük Isten Igéjét, lelki és szellemi életünk hiányos és lényeges kárt szenved.
Szent Ambrus, Milánó nagy püspöke e remek gondolatához még azt a megjegyzést fűzi, hogy
„valahányszor szent és épületes dologról olvasunk, Krisztus szól hozzánk.” Szentjeiben és
szentjei által az Úr szól hozzánk.
Isten szentjeiben mutatja meg a tökéletes, a krisztusi embert és általuk nevel
természetfölötti életalakításra. Ezt az életformát mutatják be Hét Szent Atyáink is.
„Az Isten és az emberek szolgálata Mária példája szerint” – összefoglalja a rend küldetését.
Az isteni Gondviselés 1233-ban Firenze városában hét nemes származású jámbor
férfiú közreműködésével új szerzetesrendet hívott életre. Ezek a férfiak: Monaldi Bonfílius,
Manetti Bonajuncta, Antellai Manét, Amidei Amadé, Uguccioni Hugo, Sostegni Sosteneus és
Falconieri Elek voltak.
Ennek a hét férfiúnak a Szent Szűz ismételt égi látomásban meghagyta, hogy „Mária szolgái
rendje” elnevezés alatt rendet alapítsanak, melynek célja az iránta való tiszteletnek, az Ő
kiváltságainak, fájdalmainak és dicsőségének terjesztése.
Rendünk Hét Szent Alapítói bensőséges lelki és őszinte emberi barátságban éltek.
Barátságukat a Szűzanya iránti tisztelet és ragaszkodás tette egyre elkötelezettebbé.
Céljuk az volt, hogy az evangélium örömhíre szerint, testvéri közösségben, imádságban, és
szolgálatban éljék le életüket.
Mélyen hívő vallásos keresztények és buzgó Mária tisztelők voltak. Elkötelezték magukat a
betegek gondozására a Fonte viva-i kórházban.
1233-ban elhagyták otthonukat és megélhetésüket, biztosított kereskedői állásukat,
Firenze kapuin kívül egy kis házban kezdték meg a közösségi életet az evangélium, a Szent
Szűz tisztelete és a barátság jegyében.
E kis közösségből született meg mintegy 760 éve a szervita rend. 1249-ben nyerték el
Firenze püspökétől az első püspöki jóváhagyást. 1304-ben XI. Benedek pápa véglegesen is
jóváhagyta, ezzel a pápai jogú szerzetesrendek közé emelve a szervita rendet. A Hét Szent
Rendalapítót együtt avatták szentté 1888-ban, amely egyedülálló az Egyház történetében.
A Kezdetek Legendájának 17. pontjában található, hogy Szűz Mária az Úrnőnk, saját
és Szolgáinak Rendjét Hét emberen keresztül alapítván, világosan megmutatta, mi az Ő
akarata: széppé tenni az Ő Rendjét a Szentlélek hét ajándékának bőségével.
Ebben a hét ajándékban áll a hét férfi jövőbeli tökéletessége (LO 16). A Szentlélek
vezetésével megteremtik a világban személyeik egységének értékes gyöngyét (LO 17). Isteni
sugallattól indíttatva a hetek elhatározták, hogy együtt fognak élni (LO 30) Isten, önmaguk és
felebarátaik iránti szeretettel (LO 40). A Senario Hegyén a Szentlélek eltöltötte őket
sugallatával és ők így imádkoztak: „ne taszíts el színed elől, és Szentlelkedet ne vond meg
tőlem” (LO 43).
A Szentlélek ajándékai átalakítják őket. Első Atyáink a boldogságok embereivé, új
emberekké, testvérekké lesznek. Ezt olvassuk a Kezdetek Legendájában (47): bennük volt az
istenfélelem ajándéka, mely alázatossá tette őket; megnyilatkozott bennük a jámborság lelke,
ami szelíddé tette őket; ragyogott bennük a tudomány lelke; meglátszott bennük az erősség
lelke, ami az igazságra éhezővé és szomjazóvá tette őket; meg volt bennük a tanács lelke, ami
irgalmassá tette őket; bennük rejtezett az értelem lelke, ami szívükben és testükben tisztává
tette őket; teljessé tette a bölcsesség lelke, ami a béke embereivé alakította őket.
Csodálkozva mondja a szerző: mindezen adományokkal a Szentlélek gazdagította
atyáinkat, nem csoda, hogy sokan, karizmájuk jó illata révén, úgy határoztak, hogy lelki és
anyagi közösségben akarnak velük együtt élni, és nem hagyták el többé a testvériségüket. (LO
47). Ebben állt a Rend kezdete, ebben áll a Rend folytonossága.
Az újonnan létesült Szervitarend Mária-szolgálat a kegyelmi élet legtermékenyebb
talajára épít s ezzel különleges, jellegzetes irányt szab neki. A Hét Kiválasztott és mindenkori
követőik szívébe mélyen belevéste az Áldott Boldogasszony, Krisztus Anyja lelki
vértanúságának, golgotás fájdalmának égető jegyét, hogy lélekben együtt
szenvedjenek vele.
Jellegzetes hivatásuk ez: Átélni a Boldogasszony golgotás
szenvedésének minden mozzanatát, beleélni magukat a Kálvária véres
valóságába, csatlakozni a kereszt tövében álló Fájdalmas Anyához és általa
egyszer s mindenkorra egyesülni a Megfeszítettel.
A kereszt ennél fogva életének tengelye, vezető szenvedélye. Egyszóval mindene, mert
amikor Isten hívására Mária lovagias szolgálatát választotta életpályának, mindörökre
eljegyezte magát vele.
A szervita lelkiségben az Alapítók egyénisége is érvényesül. A Hét Szent Alapító volt
elhívatva arra, hogy a szerviták benső, lelki életét és külső, kifelé ható apostoli, a „Golgota
szent tüzét” sugározó munkásságát hatékonnyá tegye.
A szerviták lelki életét illetőleg a Hét Szent Alapító maradandót alkotott, mert
megvalósította a golgotás lelkiséget. Ez azonban kezdettől fogva a közös életben érvényesült,
mert nem egy személyről, hanem a Hét Szent Alapítókról van szó, akik a kezdetektől 1233
szeptember 8.-tól közösségben éltek és az első, minden vonatkozásban tökéletes szervita
közösség voltak.
A szervita szentek sokasságából a legfontosabb egyéniségek akik hozzájárultak
rendünk szellemének, a szervita lelkiségnek kivirágzásához: Benizi Szent Fülöp, Laziosi
Szent Peregrin és Falconieri Szent Julianna.
Hét Szent Atyáink közvetlenül a Boldogasszonytól kapták a fájdalmai kultuszának
ápolására és terjesztésére vonatkozó megbízatást és küldetést. Ez a golgotás Mária tisztelet
minden szervitára kötelező, életét egészen betöltő, minden erejét és képességét lekötő
program, amelynél szebbet és a lélek megszentelése szempontjából hatékonyabbat nem is kívánhatunk.
A szervita ebben a szellemben él; ez lelki életének alapja, az út, amelyen Istenhez
közeledik.
Hozzátok sietünk, szent Atyáink, mint fiak, tanítványok és
barátok, hogy Tőletek, kik Krisztus élő képmásai vagytok,
megtanuljuk, miként tudjuk együtt Isten dicséretét zengeni és az
Atya asztalánál összegyűlt testvérekként, együtt megtörni az Élet
kenyerét; hogyan hallhatjuk meg a csendben a Lélek szavát, s
miként mélyül el a szó a hallgatásban; s hogyan lehet élni, ruhával,
étellel, otthonnal nem törődve, csak Isten országára és annak
igazságára figyelve; s miként kell a béke Evangéliumát hirdetni és az
Egyházért élni, szenvedni, meghalni.
Kísérjen minket, ó szent Atyák, a Ti példátok: ahogyan Istent
kerestétek és a Szent Szüzet szolgáltátok, s közbenjárásotokkal
segítsetek minket, most és életünk minden napján. Ámen.
Az új évezredben a Szervita Nővérek, a Fájdalmas Anya Szolgálói bizalommal néznek a fiatalok felé, és kérik az Istent értük, hogy fáradságos keresésben feltegyék maguknak ezt a kérdést: „És ha Isten engem is hív?” Itt Magyarországon Budapesten, Győrben, Egerben és Mezőkeresztesen szolgáljuk a Szűzanyát. Ha szeretnél megismerkedni velünk, írhatsz az alábbi címre:
Nyári feltöltődést kívánunk!
